Az alapítás éve: 1995
Székhely: 1025 Budapest, Eszter u. 21.
E-mail: sinko.istvan@yahoo.com
Honlap: www.magyarfesteszet.hu
Elnök: Sinkó István
Tagok száma: 290
Bírósági végzés: 6559/1995
Adószám: 18077335-1-41
Bankszámlaszám: 11705008-20443968
A Magyar Festők Társaságának célja a magyar festőművész társadalom szakmai támogatása. Ezt elsősorban kiállítások létre- hozásával valósítja meg, mind tematikus és szakmai szempontú csoportos tárlatok formájában, mind pedig egyéni kiállítások szakmai támogatásával. Ezzel egyszersmind a társaság a jelen- kori magyar képzőművészet minél szélesebb körben történő megismertetését, valamint a modern és kortárs képzőművészet népszerűsítését is megcélozza, kiállítások szervezése mellett kiadványok megjelentetésével. A Társaság nem preferál egyetlen művészeti irányzatot vagy stílust sem; ellenkezőleg, a magyar festészet sokszínűségének ápolását, az egyéni törekvések támogatását tartja fontosnak.
Működése alatt a Magyar Festők Társasága 122 kiállítást rendezett itthon, a fővárosban és vidéken, valamint külföldön, és 72 katalógust jelentetett meg. A szakmai és zsűrimunkába, megnyitók, tanulmányok írásába a Társaság Munkácsy- és Kossuth-díjas művésztagjai mellett kiváló művészettörténészeket is rendszeresen bevon.
Az egyesület folyamatosan dokumentálja tevékenységét a weboldalán (www.magyarfesteszet.hu), ahol megtekinthető összes eddigi kiállítása (www.magyarfesteszet.hu/hu/lista/kiallitasok) kiadott katalógusa lapozható formában (www.magyarfesteszet.hu/hu/lista/katalogusok) is.
A jelenlévők megválasztották az egyesület első vezetőségét. Elnök Karátson Gábor; alelnökök Bikácsi Daniela és Simsay Ildikó; elnökségi tagok Kovács Péter és Kováts Albert. Ez a fel- állás sajnos nem maradt fenn sokáig, csak Simsay Ildikó 1997-es haláláig. Az ő megüresedett helyét Mayer Berta vette át. A meg- alakult egyesület ugyanakkor társegyesületeivel együtt alapító tagjává vált a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségének.
1996-ban nyílt lehetőség az első önálló kiállításunk létrehozásához. A MINIMAL című bemutatkozó tárlat január-februárban valósult meg a Csontváry Galériában, 64 művész részvételével. Ugyanebben az évben született meg a Szekszárdi Festészeti Triennálé eszméje Baky Péter jóvoltából, és november-decemberben realizálódott is a Szekszárdi Művészetek Házában 56 mű- vész részvételével. Első alkalommal az 1956-os forradalomra emlékezve hirdette meg az elnökség. A távlati szándék szerint minden alkalommal valamely aktualitáshoz kapcsoljuk és az egyik legrangosabb országos tárlattá fejlesszük a triennálét. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a különböző támogatók jóvoltából hat díjat oszthattunk ki, és reprezentatív katalógust jelentettünk meg, tanulmányokkal, angol fordítással. Könnyen tellett a buszos megnyitóra is. A továbbiak:
- 1999: II. Betű a képen. Paul Klee emlékezete. 2002: III. Gulácsy Lajos emlékezete.
- 2005: IV. Farkas István emlékezete. 2008: V. Babits Mihály emlékezete.
- 2012-ben zárult a sorozat a VI. Triennáléval. Rippl-Rónai Józsefre emlékeztünk.
Az aktualitások megjelenítése egyébként láthatóan megvalósult, de a pénzügyi lehetőségek fokozatosan csökkentek az évek folyamán, nem csak a Triennálé vonatkozásában. Ami azt illeti, mennyire volt jelentős és új szín periodikus kiállításaink palettáján a Triennálé, ezt külső krónikásnak kellene megítélnie. Minden esetre a kiállítók körében igen népszerű volt.
Itt említem meg egyéb sorozatainkat is. Szabálytalan időközön- ként rendeztük meg a posztgeometrikus művészek kiállításait. E sorozatból 3 bemutatkozás nyílt meg a Vízivárosi Galériában KÖZÖTT címmel (2001, 2005, 2009).
A Nyitott Műhelyben rendezett sorozatunk 8 kollázsoló művészünk egyéni tárlatának adott helyet az évek folyamán.
- 2004: Székelyi Kati
- 2005: Tóth Ferencz, Mózes Katalin 2006: Szécsi Katalin Zs., Alföldi László 2007: Károlyi Ernő
- 2009: Kopócsy Judit
Mindent beszámítva 140 kiállítást rendezett az egyesület 1995 és 2020 között. Ebből 96 csoportosat, amelyből nyolcat társ- egyesületeivel, egyet a Műcsarnokkal közösen. A csoportos kiállítások résztvevőinek száma 30 és 209 között változott. Az egyé- ni tárlatok száma 54 volt. A kiállításokból 96-ot Budapesten rendeztünk; 41-et vidéken és 3-at külföldön (Dunaszerdahely, Új-Delhi és Washington.)
Nehéz kiemelni az elmúlt 25 év kiállításai közül a legfontosabbakat, hiszen a kiemelés szempontjai különfélék lehetnek. A koncepció eredetisége, aktualitása, a kiállított anyag minősége, a tárlat közönség- és szakmai sikere mind szempont lehet. Mégis, a kiemelkedő, legsikeresebb eseményeket, kiállításokat, megnyitókat megőrzi az emlékezetünk.
A Vigadó Galériában majdnem mindegyik kezdeti évünkben kiállíthattunk Feledy Balázs igazgató jóvoltából, aki felkarolta a fiatal egyesületet. A Kollázs ’98 című tárlat jelentősége abban állt, hogy a többé-kevésbé elfeledett műfaj feltámasztásának első kísérlete volt, méghozzá több társ-egyesület összefogásával. Eredményei később, 2004-ben mutatkoztak meg igazán, a MAGYAR KOLLÁZS győri bemutatkozásával. Fontos és emlékezetes volt a Vigadó kiállításai közül a Körképek (2000) és a Hajó (2002) is, mindig nagyon sok résztvevővel. Első vidéki rendezvényünket, a Nemzetközi Kovács Kiállítást újszerűsége, Kovács Johanna ötlete tette emlékezetessé (Szombathely, 1999). A MÁSKOR, MÁSHOL 111 művész 124 művének három szinten megoldott rendezése Szegeden a szakma elismerését vívta ki (Horváth Mihály utcai Képtár, 2000). A festészet vége? című kiállításunk már címében is vitatkozott a divatos, majd később revideált nézettel (Olof Palme Ház, 2003). A MAGYAR KOLLÁZS című kiállítás és a hozzá kiadott 220 oldalas tanulmány- kötet-katalógus az egyesület legnagyobb szabású vállalkozása volt (Győri Képtár, 2004). 400 kiállított műben sorakozott fel a magyar kollázs-művészet története Kassáktól a legfrissebb kortárs törekvésekig. A kötet tanulmányai a kollázs műfaji, technikai és elméleti kérdéseit járták körül.
Miután megalakulásától kezdve a Magyar Festők Társasága nem rendelkezett irodával, saját kiállítóhellyel, raktárral; a folyamatos évi munkához vélhetően nélkülözhetetlen helyiségekkel, óriási segítséget jelentett, amikor 2005 és 2011 között az éppen erre a célra kialakított és tágas Csepel Galéria és a galériavezető Sárkány István befogadott bennünket. Ez idő alatt a Csepel Galéria volt a törzshelyünk és a vezetője szívesen vette s támogatta programjainkat. Itt lehetőség nyílt párhuzamos kiállítások megrendezésére is. Megnőtt tárlataink, különösen az egyéni kiállításaink száma és látogatottsága. 28 kiállítást rendeztünk a Csepel Galériában. A Faktúra (2006) a képzőművészeti felületalakítás e karakteres formáját első ízben tette tárlat programjává, s hívta fel rá az alkotók figyelmét. Nagy volt a szakmai visszhangja a Fekete képek című tárlatunknak, 98 kiállító tanúsította a művészek fokozott érdeklődését (2008). A közönségsikert jelezte, hogy a következő évben a Palme Házban a Fekete képek 2.-re, majd 2011-ben Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában a Fekete képek 3.-ra kellett sort kerítenünk. Előtte azonban még 2010-ben nyílt meg a Csepel Galéria másik legnagyobb sikerű kiállítása, a Paizs László emlékezete éppen 100 résztvevővel a Magyar Szobrász Társasággal társ-rendezésben.
A 2012-es év a „Csepel utáni” időszak, a hanyatlás, az anyagi megszorítások kezdete. Éve az utolsó Szekszárdi Triennálénak is, amit kényszerből a Művészetek Háza helyett a régi Megyházán és egy évvel elcsúszva rendeztünk meg. Csepelről Sárkány István elmozdításával és a Galéria funkciójának megváltozása hazug meséjével távolítottak el bennünket. Régi hagyományain- kat próbáltuk követni novemberben az Új kollázsok megrendezésével a Vízivárosi Galériában. 2013 őszén két, utóbb fontosnak látszó kiállítást hoztunk létre. A Fragmentum (FUGA) 66 kiállítója és a Monokrómia (Mazart Galéria) 67 résztvevője igyekezett megfelelni a címben kifejezett koncepciónak.
2015-re fordulva a Magyar Festők Társasága 20 éves fennállására kellett ráébrednünk. A jubileumot az évet átfogó kiállítássorozattal ünnepeltük, azzal a szándékkal, hogy ily módon minden tagunknak módja legyen kiállított művével reprezentálnia ön- magát és az egyesületet. Utólag derült ki, hogy ez a megvalósult elképzelés vízválasztóként működött, mert a névleg egyesületünkhöz tartozó művészek egy része nem vállalta a közös fellépést, s ezzel voltaképpen kizárta magát egyesületünkből.
Az MFT20, a kiállító 210 festő munkái hat tárlaton oszlottak el (Gaál Imre Galéria; Széphárom Közösségi Tér; FUGA; Vízi- városi Galéria), közülük egy Károlyi Ernőnek, az egyesület doyenjének volt önálló tárlata a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben.
Meglepetésként ért, amikor 2016-ban a Műcsarnok csatlakozott egyesületünk jubileumának és az elnök kerek évfordulós születésnapjának ünnepléséhez: kiállítást rendezett 80+20. Kováts Albert és a Magyar Festők Társasága címmel az intézmény két termében, 23 művésztagunk részvételével. Ugyanez az év adott alkalmat egyesületünknek az 1956-os forradalom évfordulójának megünneplésére is. Kaposváron nyílt meg az 56-an 56-ról című tárlatunk. 2018 májusában Karátson Gábor emlékezete című 85 festő tisztelgett munkáival a FUGÁban első elnöke emléke előtt. A tárlat számunkra P. Szabó Ernő emlékezetévé is vált; a kiváló „művészbarát” művészettörténész itt tartotta az egyik utolsó megnyitó beszédét. Nagy tetszést aratott ugyanebben az évben a Color Sensation című, a Kortárs Galériával közösen rendezett kiállításunk Tatabányán. Emlékezetes marad Wehner Tibor szellemes megnyitója.
Amikor a Nemzeti Kulturális Alap még rendeltetésszerűen, az eredeti koncepciója szerint működött, s pályázni lehetett többek közt a Fővároshoz, a Hungarthoz is, tellett az egyesületünknek baráti találkozókra, közös szakmai utakra. Tanulságos volt az 1999-es buszos művészeti tanulmányút Ráckeve, Dunaharaszti, Szigetszentmiklós nevezetességeihez, a Patak Csoport vezetésével. Voltak dunai hajókirándulásaink Vácra, Visegrádra. Az utóbbi hajóút (2002) egyúttal mozgó közgyűléssé vált, melyen a leköszönő Karátson Gábor helyébe Kováts Albertet választották elnökké. 2018 óta évente két alkalommal Klubnapon is találkozunk egymással. 2012 előtt még általános volt, hogy megnyitóinkon támogatóink díjait adhattuk át az arra érdemeseknek. Ez a lehetőség ma már nem áll fenn. Ahhoz azonban mindvégig ragaszkodtunk, hogy katalógust jelentessünk meg a kiállításainkhoz, melyek a megnyitóra elkészülnek. 2020-ig 73 katalógust, leporellót adtunk ki. Díjat, kitüntetést egy ízben kapott az egyesület 25 év alatt. Ez az V. kerületi Önkormányzat Kölcsey-díja (2006).
Egy ismertetés a Magyar Festők Társaságáról nem lehet teljes az egyesület segítőinek legalább megemlítése nélkül. A kezdeti napoktól voltak támogatói a független, öntevékeny művészi szerveződésnek. Pogány Gábor, egyike alapító tagjainknak adott helyet első tárlatunknak a ma már csak emlékekben élő Csontváry Galériában. Baky Péter festőművész gazdája és segítője volt a Szekszárdi Festészeti Triennáléinknak. Nyolc éven át vállalt tetemes részt a munkánkból empátiával és szeretettel Koplik Judit. P. Szabó Ernő és Szeifert Judit a 2000-res évektől lett művészettörténész segítőnk és tagunk. A legnagyobb segítséget talán N. Mészáros Júliától kaptuk, aki helyet adott a Győri Kép- tárban a Magyar Kollázs című vállalkozásunknak. A sokszerzős tanulmánykötet-katalógus szerkesztésében Kopócsy Anna volt segítségünkre. Napjainkban, és remélhetőleg még sokáig gyakorlati támasza az egyesületnek Tóth Ferencz és Vankó István festőművész tagunk. Nem titok, minden katalógusunk kolofonja elárulja, hogy családi háttér nélkül lehetetlen volna a munkánk. Kováts Borbála (katalógusok, honlap) és Kováts Gergő (fotó) szakértelme és helytállása egyik kulcsa sikereinknek. Kelemen Kata figyelme és kritikája nélkülözhetetlen része a folyamatos munkának.