Az alapítás éve: 1994
Levelezési cím: 400015 Cluj-Napoca, str. Bibescu nr. 15., Romania
Mobil: 0740-038352
E-mail: tkolozsi@gmail.com
Elnök: Kolozsi Tibor
Tagok száma: 150
Bírósági végzés: 2213/1994 (Cluj)
Adószám: 8540421
Bankszámlaszám: BCR Cluj 472181603000
A múlt századelő gazdasági, társadalmi, politikai feszültségekkel teli, robbanást sejtető s végül előidéző hangulata, a zaklatottság, az emocionális túltengés időszaka természetszerűleg váltotta ki azt a világméretű forrongást, alakulást és átalakulást, ami a geopolitikai változásokon túlmenően a kor művészeti életét is jellemezte. S amelynek hullámai hol átcsaptak a hazai felségvizekre, hol megtörtek, hol pedig állandósultak azokon. Az újító szándék a szokásosnál is nagyobb erővel tört elő, a posztimpresszionizmus átlendült az avantgárdba, értékek tűntek el és értékek születtek, éles konfrontációk területévé vált a művészet.
Ilyen légkörben, immár a Románia részét képező Erdélyben született meg 1929-ben – az írók Bánffy Miklós vezette helikoni csoportosulásának mintájára – a kisebbségi helyzetbe került erdélyi magyar képzőművészek érték- és érdekvédelmi szervezete, a Barabás Miklós Céh. A megvalósítás a neves építész, képzőművész, író Kós Károly, a vérbeli transzilvanista valamint Szolnay Sándor, a jeles festőművész nevéhez fűződik, s az ügyet Bánffy Miklós is támogatta. A biedermeier festészet kimagasló alakjának, a több országban megfordult, több kultúrában járatos Barabás Miklósnak a neve pedig méltán fémjelezte és fémjelzi mind a mai napig a mindenkori új iránt nyitott, a legkorszerűbb művészeti törekvéseket felvállaló, de a hagyományokat is tiszteletben tartó Céh művészeinek törekvéseit.
A kor legjelesebb, kisebbségi helyzetbe került képzőművészeit tömörítő, eleinte szűk körű, majd idővel kiteljesedő csoportosulás Kolozsvártól az erdélyi nagyvárosokon keresztül Budapestig terjedően rangos kiállításokkal bizonyította életképességét. Az 1944 utáni kedvezőtlen történelmi-társadalmi változások nyomán azonban a BMC tevékenységét felfüggeszteni kényszerült, hogy aztán fél évszázadnyi tetszhalott állapot után, Abodi Nagy Béla festőművész valamint Kós András szobrászművész kezdeményezésére és Murádin Jenő művészettörténész támogatásával 1994-ben, negyvenhét taggal szülessen újjá.
Az alakulás nehézségein az első választott elnök, Kancsura István festőművész segítette át a szervezetet. Elnöksége idején került sor a nagy sikerű Szolnay-emlékkiállítás megrendezésére valamint 1996-ban a Barabás Miklós Céh első, országos bemutatkozására Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban. A Művészeti Múzeumba ugyanis a nemzetiségi alapon szerveződött BMC – felsőbb utasításra – nem nyert bebocsáttatást. Ezt követte 1997-ben a Marosvásárhelyen, Simon Endre irányításával megrendezett országos tárlat az esemény jelentőségéhez méltó színhelyen, a Kultúrpalotában, s immár Jakobovits Miklós elnöksége idején.
1999-ben ismét Kolozsvár, s ismét a Diakóniai Központ volt a rendezvény színhelye, a Művészeti Múzeum kapui ugyanis továbbra sem nyíltak meg a magyar művészeket tömörítő BMC előtt. Hogy aztán 2002-ben, a Romániai Képzőművészek Szövetsége Kolozsvári Fiókjának akkor még létező, Szentegyház utcai galériája biztosítson megfelelő teret az addigi legátfogóbb, kolozsvári, Károly Zöld Gyöngyi szervezésében megnyílt, országos tárlatnak.
A Bánffy-palotában székelő Művészeti Múzeum a BMC számára továbbra is elérhetetlennek bizonyult, s időközben a Szentegyház utcai, központi galéria is megszűnt.
2005-re viszont Andrásy Zoltán festő- és grafikusművész valamint a Református Egyház jóvoltából megnyithatta kapuit a szervezet székháza a Farkas utca 27. szám alatti, történelmi levegőjű, patinás környezetben. A Murádin Beyer Katalin műépítész szakszerű tervei alapján felújított műemlék épület szerény méretei ellenére is otthont jelentett a művészek számára, ahol havi rendszerességgel, egymást érték a céhtagok és meghívottaik munkáiból rendezett kamara kiállítások. A székház galériájának 489 szerény méretei azonban nagyobb, átfogóbb jellegű tárlatok meg- rendezését nem tették lehetővé. Így aztán újabb országos tárlatra
csupán 2009-ben, a BMC megalakulásának nyolcvanadik évfordulóján kerülhetett sor. Mégpedig a Barabás Miklós szülőfalujához közeli Sepsiszentgyörgyön. A Vargha Mihály igazgatásával működő Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő képtárában Jakobovits Miklós elnöksége idején, Vinczeffy László szervezésében nyílt meg az addigi legteljesebb, sorrendben az ötödik országos tárlat. Amely a kortárs művészek alkotásai mellett a Céh hajdani, jeles tagjainak munkáit is felvonultatta.
Közben a Tibori Szabó Zoltán vezette Minerva Kulturális Egyesület központi galériájának elkészültével Kolozsváron is jó irányban mozdult el a helyzet, s az immár Kolozsi Tibor elnökletével működő BMC nagyobb teret kapott a bemutatkozásra, éves, értékfelmérő kiállításainak a megrendezésére.
A könnyebb mozgáslehetőség érdekében évek óta régiónkénti megoszlásban tevékenykedő, Kolozsvár központú Barabás Miklós Céh számára 2017 az áttörés évét jelentette azáltal, hogy a Minerva Galéria mellett az immár Lucian Nastasa-Kovács igazgatásával működő kolozsvári Művészeti Múzeum kapui is megnyíltak előtte. És végre az őt megillető helyen, a kincses városban, s annak is legszebb barokk palotájában rendezhette meg az újraalakulása utáni hatodik országos tárlatát, immár az esemény jelentőségéhez méltó keretek között. A több mint másfél száz képzőművész, céhtagok és meghívottak munkáit felvonultató, műfaji és stiláris vonatkozásban egyaránt sokrétű tárlat, akárcsak elődeik, híven tükrözte azt a változatosságban rejlő egységet, amely a Céhet újraalakulása óta mindig is jellemezte. Kisebbségi létéből eredeztethető, sajátos helyzete révén a több mint 200 tagot számláló BMC nem egyfajta ideológia, művészi beállítottság, hanem kizárólag a minőség kritériumai alapján szerveződött. Keretei közt a klasszikus hangvételt kedvelőktől a posztmodernekig, a figuralitás jegyében alkotóktól az absztrakt elkötelezettjeiig, s a huszonévesektől a száz felé közelítőkig szinte valamennyi irányzat és korosztály képviselője megtalálható. Annak idején, 1929-ben az alapítók valamennyien fiatalok voltak, az 1994-es újraalakulásnál viszont az ifjúságot mindössze Kolozsi Tibor szobrászművész képviselte, a többiek az idősebb korosztályhoz tartoztak. Mára azonban örvendetes változás tanúi lehetünk: a szervezet népszerűségével együtt nő az ifjúság BMC iránti érdeklődése is. Egyre több fiatal kéri belépését a Céhbe, megteremtődött tehát a reális lehetősége annak, hogy a 91 éves szervezet fiatalokkal szülessen újjá, és bizonyítsa életképességét itthon és széles e világban. Amint bizonyították azt az országos szervezet kolozsvári csoportja által az utóbbi három esztendőben, 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban rendezett nagyszabású kiállítások. S bizonyította, régiónkénti megoszlásban, a székelyföldi, marosvásárhelyi, nagyváradi, nagybányai, brassói, zilahi és vajdahunyadi csoport is tagjainak igényes művészi megnyilatkozásaival. A kiállítások mellett pedig a kolozsvári székházban 2020-tól állandó jelleggel kerámia műhely is működik Koncz-Münich András keramikus irányításával.
Ilyen légkörben, immár a Románia részét képező Erdélyben született meg 1929-ben – az írók Bánffy Miklós vezette helikoni csoportosulásának mintájára – a kisebbségi helyzetbe került erdélyi magyar képzőművészek érték- és érdekvédelmi szervezete, a Barabás Miklós Céh. A megvalósítás a neves építész, képzőművész, író Kós Károly, a vérbeli transzilvanista valamint Szolnay Sándor, a jeles festőművész nevéhez fűződik, s az ügyet Bánffy Miklós is támogatta. A biedermeier festészet kimagasló alakjának, a több országban megfordult, több kultúrában járatos Barabás Miklósnak a neve pedig méltán fémjelezte és fémjelzi mind a mai napig a mindenkori új iránt nyitott, a legkorszerűbb művészeti törekvéseket felvállaló, de a hagyományokat is tiszteletben tartó Céh művészeinek törekvéseit.
A kor legjelesebb, kisebbségi helyzetbe került képzőművészeit tömörítő, eleinte szűk körű, majd idővel kiteljesedő csoportosulás Kolozsvártól az erdélyi nagyvárosokon keresztül Budapestig terjedően rangos kiállításokkal bizonyította életképességét. Az 1944 utáni kedvezőtlen történelmi-társadalmi változások nyomán azonban a BMC tevékenységét felfüggeszteni kényszerült, hogy aztán fél évszázadnyi tetszhalott állapot után, Abodi Nagy Béla festőművész valamint Kós András szobrászművész kezdeményezésére és Murádin Jenő művészettörténész támogatásával 1994-ben, negyvenhét taggal szülessen újjá.
Az alakulás nehézségein az első választott elnök, Kancsura István festőművész segítette át a szervezetet. Elnöksége idején került sor a nagy sikerű Szolnay-emlékkiállítás megrendezésére valamint 1996-ban a Barabás Miklós Céh első, országos bemutatkozására Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban. A Művészeti Múzeumba ugyanis a nemzetiségi alapon szerveződött BMC – felsőbb utasításra – nem nyert bebocsáttatást. Ezt követte 1997-ben a Marosvásárhelyen, Simon Endre irányításával megrendezett országos tárlat az esemény jelentőségéhez méltó színhelyen, a Kultúrpalotában, s immár Jakobovits Miklós elnöksége idején.
1999-ben ismét Kolozsvár, s ismét a Diakóniai Központ volt a rendezvény színhelye, a Művészeti Múzeum kapui ugyanis továbbra sem nyíltak meg a magyar művészeket tömörítő BMC előtt. Hogy aztán 2002-ben, a Romániai Képzőművészek Szövetsége Kolozsvári Fiókjának akkor még létező, Szentegyház utcai galériája biztosítson megfelelő teret az addigi legátfogóbb, kolozsvári, Károly Zöld Gyöngyi szervezésében megnyílt, országos tárlatnak.
A Bánffy-palotában székelő Művészeti Múzeum a BMC számára továbbra is elérhetetlennek bizonyult, s időközben a Szentegyház utcai, központi galéria is megszűnt.
2005-re viszont Andrásy Zoltán festő- és grafikusművész valamint a Református Egyház jóvoltából megnyithatta kapuit a szervezet székháza a Farkas utca 27. szám alatti, történelmi levegőjű, patinás környezetben. A Murádin Beyer Katalin műépítész szakszerű tervei alapján felújított műemlék épület szerény méretei ellenére is otthont jelentett a művészek számára, ahol havi rendszerességgel, egymást érték a céhtagok és meghívottaik munkáiból rendezett kamara kiállítások. A székház galériájának 489 szerény méretei azonban nagyobb, átfogóbb jellegű tárlatok meg- rendezését nem tették lehetővé. Így aztán újabb országos tárlatra
csupán 2009-ben, a BMC megalakulásának nyolcvanadik évfordulóján kerülhetett sor. Mégpedig a Barabás Miklós szülőfalujához közeli Sepsiszentgyörgyön. A Vargha Mihály igazgatásával működő Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő képtárában Jakobovits Miklós elnöksége idején, Vinczeffy László szervezésében nyílt meg az addigi legteljesebb, sorrendben az ötödik országos tárlat. Amely a kortárs művészek alkotásai mellett a Céh hajdani, jeles tagjainak munkáit is felvonultatta.
Közben a Tibori Szabó Zoltán vezette Minerva Kulturális Egyesület központi galériájának elkészültével Kolozsváron is jó irányban mozdult el a helyzet, s az immár Kolozsi Tibor elnökletével működő BMC nagyobb teret kapott a bemutatkozásra, éves, értékfelmérő kiállításainak a megrendezésére.
A könnyebb mozgáslehetőség érdekében évek óta régiónkénti megoszlásban tevékenykedő, Kolozsvár központú Barabás Miklós Céh számára 2017 az áttörés évét jelentette azáltal, hogy a Minerva Galéria mellett az immár Lucian Nastasa-Kovács igazgatásával működő kolozsvári Művészeti Múzeum kapui is megnyíltak előtte. És végre az őt megillető helyen, a kincses városban, s annak is legszebb barokk palotájában rendezhette meg az újraalakulása utáni hatodik országos tárlatát, immár az esemény jelentőségéhez méltó keretek között. A több mint másfél száz képzőművész, céhtagok és meghívottak munkáit felvonultató, műfaji és stiláris vonatkozásban egyaránt sokrétű tárlat, akárcsak elődeik, híven tükrözte azt a változatosságban rejlő egységet, amely a Céhet újraalakulása óta mindig is jellemezte. Kisebbségi létéből eredeztethető, sajátos helyzete révén a több mint 200 tagot számláló BMC nem egyfajta ideológia, művészi beállítottság, hanem kizárólag a minőség kritériumai alapján szerveződött. Keretei közt a klasszikus hangvételt kedvelőktől a posztmodernekig, a figuralitás jegyében alkotóktól az absztrakt elkötelezettjeiig, s a huszonévesektől a száz felé közelítőkig szinte valamennyi irányzat és korosztály képviselője megtalálható. Annak idején, 1929-ben az alapítók valamennyien fiatalok voltak, az 1994-es újraalakulásnál viszont az ifjúságot mindössze Kolozsi Tibor szobrászművész képviselte, a többiek az idősebb korosztályhoz tartoztak. Mára azonban örvendetes változás tanúi lehetünk: a szervezet népszerűségével együtt nő az ifjúság BMC iránti érdeklődése is. Egyre több fiatal kéri belépését a Céhbe, megteremtődött tehát a reális lehetősége annak, hogy a 91 éves szervezet fiatalokkal szülessen újjá, és bizonyítsa életképességét itthon és széles e világban. Amint bizonyították azt az országos szervezet kolozsvári csoportja által az utóbbi három esztendőben, 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban rendezett nagyszabású kiállítások. S bizonyította, régiónkénti megoszlásban, a székelyföldi, marosvásárhelyi, nagyváradi, nagybányai, brassói, zilahi és vajdahunyadi csoport is tagjainak igényes művészi megnyilatkozásaival. A kiállítások mellett pedig a kolozsvári székházban 2020-tól állandó jelleggel kerámia műhely is működik Koncz-Münich András keramikus irányításával.